Spirituális felemelkedésünk
Részlet egy előadásból, amelyet egy 1991. február 16-án, az olaszországi Chianciano Termében tartott szemináriumon hangzott el.
A minap olvastam egy könyvet arról, hogy hogyan érték el az önmegvalósulást, hogy megismerjék a Lelket, és hogy az emberek ezért mennyit szenvedtek.
Elõször is azt kérik tõled, hogy tagadj meg valamit. Szembeszállnak a testükkel és elutasitják azt. Ha a test kényelemre vágyik, azt mondták, hogy először próbálj meg a szőnyegen aludni, nem az ágyon, ez még mindig nem elég, ezután menj a szőnyegről egy gyékényre, ez még mindig nem elég, ezután aludj az anyaföldön. Ha a test még mindig nincs rendben, akkor kezdj el kövön aludni, de a Himalája még mindig messze van, mert Shiva a Kailason lakozik. Tehát menjetek a Himalájába és aludjatok a jégen, ez volt a minimum követelmény.
Azt is mondták, hogy ha szereted a finom ételeket, enni akarsz, sokat eszel, rendben van, kezdetként tagadj meg mindent, amit szeretsz, mindent, amit szeretsz. Például, az olaszok nem ehetnének tésztát, meg kellene tagadniuk azt, de ez nem elegendõ, ezután el kell kezdeni olyan dolgokat enni, amelyek nagyon keserűek, mint a Zen rendszerben, olyas-valamit etetnek meg veled, ami olyan, mint a kinin a 108-adikon, nagyon keserű, vagy nagyon édes, és így teszik próbára a nyelvedet.
De még mindig ott van a gyomor, tehát, ha túl sokat eszel, akkor böjtölnöd kell egy napon keresztül, ha ez nem elég, akkor hét napon keresztül, azután negyven napig. Egy hónap harminc napból áll, ha negyven napig böjtölsz, az azt jelenti, hogy véged van. Így kell vezekelned, hogy elérd a Nirvánát, és eléred a Nirvánát, mert véged van és azt látod, hogy semmi nem marad belőled. Semmi más csak csontok, és ezek a csontok lesznek a Nirvána. Végül bekövetkezik a halál, megsemmisülsz és a Nirvána ott van, kétségtelenül.
Nem lakhatsz házban, mert a ház kényelem, lemondasz a feleségedről, a gyerekeidről, a születésedről, és csak egy rongyod van, amit magad köré tekersz és alamizsnát koldulsz az emberektől. De még ezzel a ronggyal is probléma van, mert ragaszkodsz hozzá. Igy elmész a Himalájába, ahol senki sem lát, leveszed a ruháidat, és így maradsz ott abban a hidegben reszketve, ezután eléred a Nirvánát. Ilyen feltételeket szabtak, hogy a tested elvárásait lerombolják. Mondd azt a testednek, nem teszek semmit. Jobb, ha kidolgozod a Nirvánát.
Tehát az agyatok nem tagadhatja meg többé. Ez nagyon fontos, főleg a nyugati emberek számára, nyissátok ki a szíveteket, mert ez a szívetekben kezdődik, nem az agyatokban.
A második dolog az elme lerombolása volt, ami az érzékekhez, az örömökhöz vezet. Tegyük fel, hogy valamit nagyon akarsz, tagadd meg azt, tagadj meg mindent, amit az elme sugall, mondd, hogy nem, nem, nem. A szanszkrit slokában ez így hangzik: Ya nethi, nethi, nethi…nem ez, nem ez, nem ez.
Ezután elkezdhetsz a Nirvánáról beszélni, de csak beszélni, mindezek előtt nem vagy méltó a Nirvánáról még beszélni sem. Amikor ezt a könyvet olvastam, azt mondtam, feladom, ez túl sok.
De a Sahaja Jógában ez fordítva van, elõször a ház tetejét építjük fel, azután az alapokat. A Sahasrara megnyitása volt az első dolog, amit elértetek.
És azután a Sahasrara fényében kell figyelnetek és látnotok önmagatokat. A fokozatosan végzett önvizsgálat a legjobb, látni a vibrációk által, hogy miért akarom ezt, miért irányul a figyelmem a kényelemre, miért irányul a figyelmem az ennivalóra, a családomra, a gyerekeimre, amikor a legmagasabbat kell elérnem.
Elkezdtek önvizsgálatot tartani, igy tudjátok a vibrációitokon keresztül, hogy valami nincs rendben veletek, nem azt próbáljátok megnézni, hogy mi a baj másokkal. Elkezditek önmagatokat látni, mert a saját felemelkedésetek az, amit el kell érnetek.
De régen mindezeket a dolgokat egyénileg vitték véghez. Egy ember, aki elindult a Nirvána útján, egy magányos helyre vonult (Ekanath), hogy távol maradjon az emberektől, elkerülje őket, semmi köze ne legyen hozzájuk, és az önmegvalósulást csak saját maga részére érje el, nem pedig másokért.
Ezután ez az úriember teljesen egyedivé vált, nem beszélt senkivel, nem találkozott senkivel, és valahol egy távoli hegy tetején ült. Aki megpróbált vele találkozni, azt kövekkel dobálta meg, és mindenféle szörnyű dolgokat mondott neki és soha nem találkozott azzal az emberrel.
De a Sahaja Jóga nem ilyen, a Sahaja Jóga az Egész felemelkedése. Az efféle egyéni eredmények nem vezették az embereket sehova. A szentek természetesen megpróbáltak beszélni az emberekkel, az önmegvalósulásról, Istenről, becsületességről, értékrendszerről. De az emberek furcsának tartották õket, kínozták és zaklatták őket.
Az egyéni felemelkedés szintjén nem tudtak semmit tenni másokért, azonkívül, hogy meséltek vagy beszéltek róla, egészen a Sahaja Jóga eljöveteléig. Nem is beszélgethettek róla. A tizenkettedik századig Indiában nyilvánosan senki sem beszélt róla. Minden szanszkritül volt, nagyon nehéz szanszkrit könyvekben, amelyek csak kevés jelentkező számára voltak elérhetőek. Nagyon-nagyon keveseknek magyarázták el, akik csak nagyon kevés embernek voltak elérhetőek. De az önmegvalósulást nem adták meg.
Egy mesternek csak egy tanítványa lehetett, az egész egy egyéni felemelkedés, egyéni tisztulás volt. Az ilyen tanítványt elvitték a többiektől, titokban tartották; majd kidolgozták: csak verseket írhatott, beszélhetett róla, elmondhatta, hogy mekkora öröm, de nem volt joga megadni az önmegvalósulást senkinek, és nem is tudta, hogy hogyan kell megadni.
Most láthatjátok, hogy milyen messzire jutottatok, megkaptátok az önmegvalósulást anélkül, hogy sok mindenről lemondtatok volna, egy sokkal szélesebb skálán dolgozhattok, megadhatjátok az önmegvalósulást másoknak, ismertek minden finom tudást a Sahaja Jógáról.
Például Shankaracharya gyönyörű kritit írt, amelynek a cime: Viveka Chudamani. Ebben leírja, hogy mi Isten. Viveka azt jelenti, tudatosság, és mindezt elég hosszasan írta le. Volt egy szörnyű ember, Sharma, aki elkezdett vele vitatkozni, így elege lett belőle, azt mondta, nincs értelme beszélni velük.
Így megírta a Saundarya Lahari-t. A Saundarya Lahari nem más, mint az Istennőt dicsérő összes mantra. Azt mondta, ismerem az Anyát, hadd dícsérjem Őt, mi értelme van ezekkel az emberekkel beszélni, ostobák, hogyan is értenék meg. Felismerte, hogy ezek az emberek, nem rendelkeznek azzal a képességgel, azzal az érzékenységgel, hogy megértsék, amit ő tudott.
A valódi tudás az, tudni, hogy mi Isten, és ha az Isten, hogyan is kételkedhetsz benne. Hogyan próbálhatsz meg analizálni bármit is, az Isten, az a Mindenható Isten, aki mindent tud, és mindent csinál, mindent élvez.
Ez az amire azt mondhatjuk, hogy Gnyana, a tudás, az igaz tudás, tiszta tudás. Ez nem a csakrák ismerete, nem a vibrációk ismerete, nem a Kundalini ismerete, hanem a Mindenható Isten ismerete. És a Mindenható Isten ismerete nem mentális.
Még egyszer elmondom nektek, hogy a szívből indul és az agyba érkezik, valami, ami az örömötök tapasztalásából származik és beborítja az agyatokat, az agyatok nem tagadhatja meg többé.
Gondoljatok az anyátok szeretetére, ismeritek a szeretetét. Nem tudjátok megmagyarázni, a szívetekből jön és azt mondjátok, óh, az anyám, ő nem fog ilyet tenni, nagyon jól ismerem az anyámat. Az anyátok ismerete, aki megszült benneteket, az anyátok, lehet, hogy nem jó, vagy bármilyen is legyen, de Isten ismerete, hogy Ő a szeretet, az az igazság. Hogy Ő mindent tud, teljesen a lényetek részévé válik, és ekkor mondjuk azt, hogy ez a Nirvána.
Ez nagyon fontos, főleg a nyugati emberek számára, nyissátok ki a szíveteket, mert ez a szívetekben kezdődik, nem az agyatokban.