1947-ben feleségül ment Chandrika Prasad Shrivastavához, egy magas rangú indiai köztisztviselőhöz, aki pályafutása során Lal Bahadur Shastri indiai miniszterelnök személyi titkáraként szolgált, majd négy egymást követő ciklusban az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Tengerészeti Szervezetének főtitkári posztját töltötte be. Két lányuk született. Ez idő alatt, miközben lányait nevelte és támogatta kiváló férje karrierjét, Shri Mataji továbbra is jóindulatú érdeklődést mutatott a körülötte lévő világ iránt. Sokféle emberrel találkozott, akik különböző országokból, kultúrákból, jövedelmi rétegekből és hátterekből érkeztek, és őszinte tisztelettel viszonyult hozzájuk. Akár állami ügyekről beszélgetett fontos vezetőkkel, akár családi problémákról egy taxisofőrrel, mindig nyitottan figyelt és megértő volt. Fellázadt az előítéletek ellen, védelmet nyújtott a rászorulóknak, jótékonysági munkát végzett, a zene és a film révén ösztönözte a kultúrát, művelte a földet és zsúfolt háztartást vezetett. Szerető feleség, anya és nővér volt, és végül nagymama és dédnagymama lett.

Folyamatosan mélyítette az emberi természetről alkotott ismeretét, figyelmét arra összpontosítva, hogyan segíthet az embereknek a legmagasabb potenciáljuk elérésében. Megértette, hogy egy ilyen átalakulás csak az önmegvalósulás folyamatán keresztül történhet meg, ami a mindannyiunkban jelen lévő, beépített finomenergia (Kundalini) aktiválása. Ennek az energiának a felébredését ő maga is megtapasztalta, mielőtt életét annak szentelte volna, hogy azt megossza másokkal.

1970. május 5-én Shri Mataji megkezdte spirituális munkáját. 47 éves korában talált egy utat és kidolgozott egy módszert a tömeges önmegvalósulás megadására. Arra vágyott, hogy valódi élményt nyújtson az embereknek, amelyet felhasználhatnak önmaguk átalakítására és gyógyítására. Sok úgynevezett guruval ellentétben, akik kihasználták a spirituális tudást kereső embereket, Shri Mataji magát a keresőt akarta felruházni ezzel a tudással. Elítélte az ilyen hamis gurukat, és egész életében óva intett a csalárd és visszaélésszerű spirituális gyakorlatoktól.

Amikor férje az ENSZ Tengerészeti Szervezetének főtitkára lett, Shri Mataji vele együtt Londonba költözött, és egy kis csoporttal kezdte meg spirituális munkáját. Bejárta az Egyesült Királyságot, előadásokat tartott, és önmegvalósulást adott. Soha nem kért pénzt ezekért a programokért, ragaszkodva ahhoz, hogy a minden emberben szunnyadó spirituális energia felébresztése születési jog, ezért nem lehet fizetni érte. Ahogy a körülötte lévők felismerték kivételes spirituális és anyai tulajdonságait, hamarosan megkapta a „Shri Mataji” megtisztelő címet, ami „Tisztelt Anya”-t jelent.

A Shri Mataji által kidolgozott önmegvalósuláson keresztüli meditációs módszert Sahaja Jógának nevezték. Az 1980-as években Shri Mataji folyamatosan és fáradhatatlanul turnézott Európában, Ausztráliában és Észak-Amerikában, ingyenesen tanítva ezt a módszert az érdeklődőknek. Az 1990-es években utazásai kiterjedtek Dél-Amerikára, Afrikára, Oroszországra, Kelet-Európára, Ázsiára és a Csendes-óceáni térségre.

Világszerte intézmények adományoztak neki tiszteletbeli díjakat és doktori címeket. 1995-ben beszédet mondott a Nők Negyedik Világkonferenciáján Pekingben. Claes Nobel 1997-ben a londoni Royal Albert Hallban beszélt Nobel-békedíjra való jelöléséről. Shri Mataji és a Sahaja Jóga nagy tisztelőjeként azt mondta, hogy ez „a remény forrása az emberiség számára” és „a jó és a rossz megkülönböztetésének viszonyítási pontja”.