A nemzetek egyesítése
Globális átalakulás – Határokon át
Kis közönség volt a Dag Hammarskjöld előadóteremben. Kora este ötven alkalmazott gyűlt össze a közepes méretű színházteremben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete mindössze két nappal korábban alapította és hagyta jóvá az új Sahaja Meditációs Társaságot, és most a tagok összegyűltek, hogy meghallgassák a főelőadót.
Ez egyfajta szünet volt számukra az íróasztaluktól, a megbeszélésektől és a globális aggodalmaiktól. Lehetőséget adott arra, hogy meghallgassák Shri Mataji Nirmala Devi szavait, esélyt kapjanak arra, hogy önmagukba tekintsenek. A téma a spirituális megvilágosodás, a globális béke és egy jobb világ volt. 1990. június 6-át írtunk. A helyszín az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i székhelye.
Talán az ENSZ munkatársainak gondolatai azon a napon a Szovjetunió európai fegyverzetcsökkentési ígéretén jártak. Vagy talán néhányan segítséget nyújtottak az ENSZ-személyzet kimenekítéséhez egy újabb libériai polgárháború okán.
A világ tele volt zűrzavarral és változással. A pekingi Tienanmen téri tüntetések és mészárlás első évfordulójának megemlékezése mindössze néhány nappal korábban volt. Senki sem láthatta előre, mi fog történni ezután.
Tizenkét hónapon belül ugyanaz a Szovjetunió már nem létezik. Egy új Független Államok Közössége lép helyébe. Romániában már szabad választásokat tartottak a berlini fal előző évi lebontása után. Kevesebb mint négy hónap múlva Kelet- és Nyugat-Németország újraegyesül. És kevesebb mint két hónap múlva Irak megtámadja Kuvaitot. Az ENSZ épülete hamarosan még forgalmasabb hellyé válik. Itt volt az ideje megállni és figyelni.
Azon a szerda estén Shri Mataji nyugodtan beszélt a közönséghez. Hangneme bensőséges volt. Szavait a közönség igényeihez igazította, és mint mindig, egyszerre globális és személyes hangvételű kifejezéseket használt.
Előadásában Shri Mataji az igazságról és az Egyesült Nemzetek kollektív doktrínájának valóra váltásának szükségességéről beszélt. Szólt a Kundalini szerepéről a megvalósításban.
„Ökológiai problémákról beszélünk” – mondta –, „erről a problémáról, arról a problémáról, de nem gondolunk bele, hogyan szabadulhatunk meg tőlük. Ha az Egyesült Nemzetek Szervezete a valóságban akarja kifejezni magát, akkor azt mondanám, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete embereinek először meg kell kapniuk az önmegvalósulásukat, és akkor megérthetik, hogy ők mik… Sok lehetőséggel és sokféle erővel rendelkeznek, amit használhatnak. És ez a szeretet ereje.”
Előadása végén önmegvalósulást adott. Szinte senki sem akart kimenni a teremből mielőtt átélte volna az élményt, majd személyesen üdvözölte volna Shri Matajit. A legtöbben további órákra is jelentkeztek.
Az ENSZ-beli megjelenését megelőző héten Shri Mataji hasonló előadásokat tartott Miamiban és San Diegóban is. Az év elején felszólalt Ausztráliában, Indiában, Olaszországban, Új-Zélandon, Oroszországban, Szingapúrban és az Egyesült Királyságban. Orvosi konferenciát tartott Moszkvában, sajtótájékoztatót Kalkuttában, Perthben, Melbourne-ben, Cairnsben, Sydneyben, Bangalore-ban, Hyderabadban, Jaipurban, Leningrádban és Aucklandben – abban az évben előadásainak száma már közeledett a 100-hoz, és ekkor még csak június volt.
Az év vége előtt Shri Mataji több mint 200 megállót tett a világ 26 országában. 1990-es utazásai összesen meghaladták a 135 000 kilométert – egy olyan úti program, amelyet a legtöbb ember kimerítőnek találna. De ezzel nem ért véget a dolog, mivel a tervezett előadások mellett számtalan informális eseményre is sor került otthonokban, repülőtereken, folyosókon és iskolákban. Minden beszélgetés, minden beszéd más volt, de egyben ugyanolyan is, aggodalommal és mélyreható betekintéssel, humorral és szeretettel teli. Minden előadás ugyanazt a célt szolgálta. A spirituális felemelkedés szükségességéről szólt.
Míg egy másik ember azt mondaná: „Légy a jobb önmagad”, Shri Mataji egy még magasabb szintre törekedett: „Légy az igazi önmagad.”