Az Abszolút Igazság
Részlet a Sydney-i Egyetem Vallástudományi Tanszékén tartott nyilvános programjából, Ausztrália, 1990. március 15.
Már a legelején tudnunk kell egy dolgot: az igazság az, ami. Nem tudjuk megszervezni, nem tudjuk irányítani, nem tudjuk emberi értelmünkkel felfogni sem. Van, volt és lesz. Ha egy mondatban összefoglaljuk, minden vallás lényege, az, hogy keresi az örökkévalót, és a mulandót teljes megértéssel kezeli.
Az első rész az nehéz: keresd az örökkévalót. Az örök az az igazság, és mi az igazság? Most, amikor hozzátok beszélek, ti mindannyian nagyon tájékozott és nagyon művelt emberek vagytok. Arra kérlek benneteket, hogy legyetek nyitottak, tudományos nézőponttal, hogy saját szemetekkel lássátok, hogy igaz-e az, amit mondok, vagy sem, tapasztaljátok meg, és kezeljétek ezt az egész beszédet hipotézisként. És ha kiderül, hogy igaz, akkor őszintén szólva el kell fogadnunk.
Két dolog van, amit talán nem fogadunk el, de mégis léteznek. Az egyik az, hogy ezt az egész világegyetemet, ezt az egész teremtést Isten mindent átható Szeretetének Ereje tölti be, táplálja és gondozza. Manapság már Isten nevének kimondása is túl sok. Ezt szanszkrit nyelven Paramachaitanyának hívják, a Koránban Ruhnak, a Bibliában Isten Szeretetének mindent átható Ereje, vagy az Isteni mindent átható Ereje a neve. Amit mi spiritualitásnak, isteniségnek nevezünk, az ennek a lényege. Ez az első igazság.
A második igazság pedig az, hogy mi nem ez a test, nem ez az elme, nem az érzelmek, nem az ego, és nem is ezek a gondolatok vagyunk. Ezen túl mi a Lélek vagyunk, mi a tiszta Lélek vagyunk. Ez az a két dolog, amelyet minden vallásban tény, bármilyen módon is írták le azokat.
A régi időkben, amikor Indiában kezdődött a keresés, India bizonyos értelemben előnyösebb helyzetben volt más országokhoz hasonlítva. Először is, az éghajlat olyan jó, hogy gond nélkül lehet élni egy dzsungelben. Míg Nyugaton mondhatjuk úgy, hogy az emberek elkezdtek kifelé haladni, mint a fák, az indiaiak elkezdtek lefelé haladni a gyökereik felé. És réges-régen felfedezték a Sahaja Jógát.
Ez nem egy modern dolog, hanem egy ősi, elfogadott módszer az Istenivel való egyesülés elérésére, ami a jóga. A Sahaja azt jelenti, hogy „veled születni” - a 'saha' azt jelenti, hogy „veled”, a 'ja' pedig „megszületni”. A veled született a jog arra, hogy elérd ezt az egyesülést az Isteni Erővel.
De a 'sahaja' azt is jelenti, hogy „spontán”, mert ez az erő élő, ami ezt működteti. Van bennünk egy élő erő, amely az amőba stádiumból emberi lényekké fejlesztett minket. És most van egy másik maradék erő, amelynek össze kell kapcsolnia minket az Istenivel. Ez a jóga szó valódi jelentése. És minden embernek joga van ahhoz, hogy egyesüljön ezzel a mindent átható erővel. Tehát ez az evolúciónk utolsó áttörése.
Emberi szinten, mint tudjuk, egy relatív világban élünk. Vannak, akik szerint ez jó, mások szerint az a jó. Mindez viszályt kelt. De ha ez az abszolút igazság, akkor nem lehet kétféle vélemény róla. Tehát nagyon alázatosan el kell fogadnunk, hogy még nem értük el azt az abszolút igazságot, amely bizonyítja Isten létezését, amely bizonyítja ennek a mindent átható erőnek a létezését, amely bizonyítja annak a helyességét, amit a nagy próféták, a nagy inkarnációk tanítottak nekünk.
Természetesen a vallások az emberi erőfeszítések miatt eltértek, módosultak, és látszólag különbözőnek tűnhettek, de pont olyanok, mint az Élet Fáján a különböző időkben, az időszaknak megfelelően megjelenő virágok – szanszkritül a szó a 'samayachaa'-t jelenti. A megnyilvánulás idejének megfelelően, de mindannyian az Élet Fáján teremtődtek. De az emberek leszedték a virágokat, és elkezdték azt mondani: „Ez az enyém. Ez az enyém”, és elkezdtek harcolni az elhalt virágokkal. Így merül fel ma a probléma.
Nem volt semmi baj ezekkel a szentekkel, semmi baj a prófétákkal, és semmi baj az inkarnációkkal sem. Mindannyian azt tették, ami a legjobb volt számunkra, és időről időre megpróbálták megmondani nekünk fejlődésünk során, hogy mit kell tennünk. De leginkább a mulandó dolgokkal foglalkoztak, azzal, hogyan ne hódoljunk az élet mulandó örömeinek, hanem keressük az örökkévalót...