Nemesi örökség
A Shalivahana-dinasztia leszármazottai
1923. március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőség napján, pontosan tizenkét órakor megszületett Nirmala Salve Chhindwarában, India földrajzi központjában. Nirmala karakterében már kiskorától kezdve megmutatkoztak ősei nemesi tulajdonságai.
Nagyanyja, Sakhubai Salve megtestesítette azokat a bátor és erényes tulajdonságokat, melyek évszázadokon át kísérték a családi dinasztiát. Sakhubai, 1883-ban, a terhessége késői szakaszában, tragikus kölülmények között veszítette el férjét. Rokonai (akik nem tűrték, hogy ő és családja keresztények voltak) fenyegetése ellenére, megfogta négy gyermekét és egy monszun áztatta éjszakán, a megáradt folyón elhagyta a rokonokat.
Sakhubainak és gyermekeinek, a gazdag és könnyed életből a rendkívüli takarékosságra kellett áttérniük. Számára azonban gyermekei oktatása elengedhetetlen volt, és beléjük oltotta az önfeláldozás és elkötelezettség szellemét. Amikor otthon elfogyott a petróleum, az utcai lámpák alatt folytatták a tanulást.
Prasad Rao, a legfiatalabb, kiemelkedően ragyogó tanuló volt és tudományos pályafutása során számos ösztöndíjat kapott. Jogot tanult és Chhindwara városában egy jól ismert cégnél kezdett dolgozni. Nem sokkal ezután megnősült, de sajnos 37 évesen megözvegyült és egyedül maradt öt gyermekével. Bár nem volt ínyére, de rokonai ösztökélésére hallgatva, a gyermekei jóléte miatt, megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy újra házasodjon.
A nagpuri fiatal nő, Cornelia Karuna volt az első nő Indiában, aki matematikából kitüntetéses diplomát szerzett. Egyaránt jó ismerője volt a szanszkrit nyelvnek és az ősi indiai kultúrának. Magas képzettsége miatt apja nehezen talált számára vele azonos vagy magasabb tudományos végzettségű férjet.
Prasad Rao közös barátokon keresztül küldött házassági ajánlatot Corneliának és apjának. Nem volt könnyű a döntés, hogy elfogadják-e az ötgyermekes megözvegyült férfi ajánlatát, azonban Corneliát lenyűgözte a férfi intelligenciája és Istenbe vetett hite és mély együttérzést érzett gyermekei iránt, akik olyan fiatalon anya nélkül maradtak. 1920. június 21-én házasságot kötöttek.
Prasad Rao és Cornelia, mindketten mély szeretet éreztek hazájuk és annak nagyszerű spirituális hagyományai és értékei iránt. Amikor először találkoztak Mahatma Gandhival 1925-ben, lányuk Nirmala, mindössze két éves volt. Ez a találkozás óriási hatással volt rájuk, felismerték és magukévá tettték Gandhi vízióját a szabad, erőszakmentes küzdelem által elért Indiáról.
Annak ellenére, hogy Prasad Rao-t az angolok kitüntették és bár keresztények lévén sok kiváltságot élveztek a brit uralom idején, feleségével együtt mégsem haboztak a mozgalomhoz csatlakozni. Álláspontjukat egyértelműen kinyilvánították: még külföldi gyártású ruháikat is elégették Nagpur nyilvános terén. A függetlenségi mozgalomban való részvételük miatt mindketten többször is börtönbe kerültek, és szabállyá tették a családban, hogy senki nem ejt könnyet értük. India szabadsága volt a legfontosabb és az önfeláldozás nem kivétel volt, hanem magától értetődő.
Amíg szülei távol vagy börtönben voltak, Shri Mataji vette kezébe a háztartás vezetését, hogy idősebb testvérei zavartalanul folytathassák tanulmányaikat. Ekkor nyolc éves volt.
Néhány évvel késöbb Shri Mataji már elég idős volt ahhoz, hogy csatlakozzon a függetlenségi mozgalomhoz és diáktársait is erre buzdította. Őt is bebörtönözték, sőt meg is kínozták a britek, de a lelkét nem gyengítette meg ez a tapasztalat. Egész életében megtestesítette azokat az örök értékeket, melyeket nemes ősei is képviseltek: a bátorságot, az önfeláldozást és az együttérzést.
