Egy mindent meghatározó pillanat
A tiszta átalakulás örök pillanata.
1970. május 5-én, India nyugati partján, a Mumbaitól nem messze fekvő tengerparti városban, Nargolban, egy rendkívül fontos esemény történt: a limbikus terület energiaközpontjának, a Sahasrarának a megnyitása.
Ennek az eseménynek a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Minden, ami Shri Mataji spirituális örökségében ezután történt, ettől a pillanattól ered. Ahogyan egy fontos tudományos felfedezés vagy egy gyönyörű művészeti alkotás esetében is, ez az áttörés olyan példa nélküli, hogy senki sem kerülheti meg, ha kapcsolatba kerül a munkásságával és a viziójával.
Shri Mataji felfedezése mai napig egyedülálló. A Sahasrara megnyitása a tiszta átalakulás pillanata, amely egy olyan módszert kínál az emberi lények számára, mellyel túl tudnak lépni korlátaikon és kapcsolatba kerülhetnek valami magasabbal. Ez az esemény és az általa elérhető tudatosság volt az, amelyet Shri Mataji el akart érni.
„Megoldásokat és a módszereket kerestem," - magyarázta - "hogy a saját meditációs módszerem révén mindent, az összes lehetséges permutációt és kombinációt is, magamban kidolgozhassam. Ha egy személlyel találkoztam, tanulmányoztam, hogy milyen problémákkal küzd, és hogyan tudná megoldani azokat. Belülről próbáltam elemezni az illetőt."
Shri Mataji tudta, hogy az emberi problémák megértésének kulcsa, az ősi tudás, a finomszintű test ismeretében rejlik. Ez a fizikai testen túli test valós, csatornákból, energiaközpontokból és a Kundalini néven ismert elsődleges erőbőll áll. Működése és szerkezete a tudomány által ismert fizikai testet tükrözi egy finomabb szinten.
„Mindent láttam, ami történt." - emlékezett vissza. „Ez volt az a nap, amikor azt mondtam, így vagy úgy, de meg kell nyitnom az utolsó csakrát."
Ezt a csakrát, vagy más néven energiaközpontot szanszkritül Sahasrara (ejtsd: szahaszrára) néven ismerik, melynek székhelye a limbikus területen található. Ennek az energiaközpontnak a megnyitása volt az a pont, mely mindent mozgásba hozott, ez volt a kapu az igazsághoz.
„Egyedül voltam és nagyon jól éreztem magam. Nem volt a közelben senki, aki egy szót is szólhatott volna. Ekkor, a meditációban éreztem, hogy itt az idő, meg kell nyitni a Sahasrarát. Ebben a pillanatban, az a vágy volt bennem, hogy megnyíljon a Sahasrara, és azt tapasztaltam, hogy a Kundalini teleszkópként emelkedett fel bennem, a részek egymás után nyíltak meg felfelé. Olyan volt a színe, mint az olvadt, vörösen izzó vasé."
„Aztán láttam a Kundalini külső szerkezetét, ami továbbra is emelkedett, minden egyes csakránál hangokat adva. A Kundalini felemelkedett, hogy áttörje a Brahmarandra-t."
A Brahmarandra a fej tetején található kutacs területe. Az az élmény, melyet Shri Mataji leírt, maga az önmegvalósulás, a tudásnak és tudatosságnak az a kiteljesedése, melyre oly sokan vágynak. Arról a életcélról beszélt, melyet olyan sokan keresnek, arról a jutalomról, mely általában sok-sok év odaadása és munkája után érhető el.
„Ebben a pillanatban azt éreztem, hogy mindaz az erő, mely ott volt fölöttem, egyszerre csak belém áradt, elöntött minden oldalról, mint egy hűvös fuvallat. Láttam, ahogy az egész megnyílik és a hűvös szellő hatalmas zuhogó esőként kezdett átfolyni mindenhol a fejemen. Úgy éreztem, elvesztem, nem vagyok többé. Csak a kegyelem volt, semmi más. Teljes egészében láttam, ahogy ez megtörténik velem."
Shri Mataji tudta, hogy az önmegvalósulás megtapasztalását, ezt a magasabb tudást meg kell osztani a világgal.
„Ekkor jöttem rá, hogy nem áll már semmi annak útjában, hogy elkezdjem a munkát. A kételyek elszálltak. Végre eljött az idő. Nincs mitől félni. Ennek végül is meg kell történnie. Csakis azért jöttem erre a világra, hogy az emberi lényekben felébresszem a kollektív tudatosságot. Úgy gondoltam, hogy amíg az emberek meg nem kapják az önmegvalósulásukat ill. meg nem ismerik saját önvalójukat, ez lehetetlen feladat. Ebben a világban, bármi mást megpróbálni, haszontalan lett volna."
Shri Mataji leírta, hogyan kezdődött el spirituális munkája. „Egy ídős hölgyön dolgoztam ki ezt a módszert, aki jól ismert engem. Amikor megkapta az önmegvalósulását, elégedett voltam. Azt éreztem, hogy sokan mások is megkaphatják az önmegvalósulásukat. Könnyű volt egy embernek önmegvalósulást adni. Nagyon könnyű volt egyetlen embert tudatossá tenni, de ahhoz, hogy ez kollektív szinten, tömegeknél is működjön, még több munkára volt szükség.
Mindenkinek részesülnie kellett az áldásban az egyedi önmegvalósulás révén, ugyanakkor az az igazság, hogy ezelőtt ez a típusú munka kollektív szinten soha nem történt meg. Ezt az egészet a meditációval értem el."
Munkája sok éven át csendben, az alapoktól építkezve folytatódott. „Soha senki nem tudta, hogy milyen erők rejlenek bennem. Senki sem tudta ki vagyok, sejtelmük sem volt rólam." A legtöbb ember nem volt felkészülve arra sem, amit mondott. Üzenete, mely egyszerre volt forradalmi és merész, alapvető kihívást jelentett a legtöbb ember számára saját maguk megértésében.
„De amikor a Kundalini felébredt abban a hölgyben - emlékezett vissza Shri Mataji -, úgy éreztem, hogy egy valamiféle finom erő áradt belé. Ezután még tizenketten kaptak önmegvalósulást. Meg voltak döbbenve és a szemük ragyogni kezdett. Ezáltal a kivételes érzékenységet adó erő által, elkezdtek mindent felismerni és tisztán látni, érzékelni."
Az önmegvalósulás által, az emberek az Igaz Énjükké váltak. Rájöttek arra, amit korábban nem tudtak. Elkezdték egymásban meglátni önmagukat. Ezzel, megkezdődött a valódi integráció.
„Ennek a tizenkét embernek, tizenkét eltérő természete volt, és ahogy ott ültem velük, arra az egy dologra bizonyosan rájöttem, hogy meg kell nekik mondani, hogy hogyan kell egyesíteni a Lélekben rejlő fény erejét." - mondta. „Olyan, mint amikor virágokat fűzünk fel egy füzérbe egy tű segítségével... Amikor megkapták az önmegvalósulásukat, azt vettem észre, hogy egymás után mindannyiukban egyetlen füzérré integrálódott.