Kulturális integráció
Egy fenntartható civilizáció felé
Szemináriumokon, sajtótájékoztatókon és informális előadásokon Shri Mataji gyakran mondta, hogy a történelem során a próféták és a szentek mind arról beszéltek, hogy meg kell ismernünk önmagunkat, a saját Lelkünket. „Ezt kell tennünk. Ki kell fejlesztenünk a Lelkünk vallását” – mondta. A vallások növekedését egy nagy fához hasonlította, amely egyedülálló, de rengeteg virággal rendelkezik. A tudatlanságukban az emberek leszedik a virágokat, és arra használják őket, hogy egymással harcoljanak, elfelejtve, hogy ezek a virágok ugyanarról a fáról származnak.
Egy nyilvános műsor során egy kíváncsi hallgató megkérdezte Shri Matajitól: „Anyám, hogyan fogják mások megérteni az üzenetedet?” Shri Mataji elmosolyodott: „Mindenki érti a szeretetet, nem igaz?” A Sahaja Jóga meditációval pedig feltárt egy módszert, amely a különböző kultúrák és vallások egyének közötti integrációt teszi lehetővé: egy olyan tudatossági állapot elérésével, ahol az elme teljesen elcsendesedik, és azzá az integráló erővé válik, amelyet kollektív tudatosságként ismerünk.
Carl Jung így írta le a kollektív tudatot: „A közvetlen tudatunkon kívül, amely teljes mértékben személyes természetű, és amelyet az egyetlen empirikus pszichének hiszünk, létezik egy második pszichikus rendszer is, amely kollektív, univerzális és személytelen természetű, és minden egyénben azonos.”[1] A Sahaja Jóga meditáció mélyebb szinten, az autonóm idegrendszer gyökereinél aktiválja az egyén tudatosságát. Miután az elme zavaró csevegése és a régóta fennálló beidegződések elcsendesednek, az ember képes felismerni, hogy a kulturális különbségek felszínes szinten jelentkeznek. Az „univerzális és személytelen természet” az egyetlen.
„És így meg kell értenünk, hogy mindannyiunkat összeköt valamilyen közös életelv” – magyarázta Shri Mataji –, „hogy mindannyiunkban ott van a Kundalini. Tehát tisztelnünk kell minden embert, minden emberi lényt, bármilyen nemzetből származzanak, bármilyen országhoz tartozzanak, bármilyen bőrszínűek is legyenek, mert mindenkinek megvan a saját Kundalinije.”
Utazásai során Shri Mataji élénk érdeklődést mutatott az egyes országok művészete és kézművessége iránt, megfigyelve, hogyan tükrözik azok a Lélek kultúráját. „Ebben a kultúrában nem hódolunk semminek, ami drága, vagy ami túl pompás, látványos vagy nyilvános” – mondta. „Amit ebben a kultúrában értékelünk, az az, hogy mennyi örömet okoz.”
Az évek során Shri Mataji különböző országokból, különböző hátterű és vallású művészeket hívott meg kulturális fesztiválokra. Azok számára, akik nem ismerték ezeket a művészeteket, elmagyarázta a qawwali, a rága, a Vivaldi versenymű vagy a klasszikus indiai tánc jelentését. Ezeket az előadásokat nemcsak a művészek megélhetésének támogatása és a művészeti hagyományok életben tartása céljából szervezte, hanem azért is, hogy megmutassa, a különböző kultúrákból és hátterekből származó művészet és zene képes megtestesíteni a Lélek egyetemes és univerzálisan élvezetes kultúráját.