A gyökerek ismerete – Finomrendszer
Belső lényünk ősi tudománya
A Sahaja Jóga elsajátításának fontos aspektusa a finomrendszer teljes ismerete, amely útmutatóként szolgál tudatunk belső evolúciójának megtapasztalásához.
Az ősi indiai védikus írások leírása alapján a finomrendszer Nádikból (szanszkritül csatornát jelent) áll. A folyókon átfolyó vízhez hasonlóan a nádik is elősegítik a finom energiák áramlását lényünkben. A rendszer Csakrákat (szanszkritül kerekekhez hasonlóan forgó finomenergia-központot jelent) és a Kundalinit (az evolúció maradványerejét, amely a keresztcsontunkban tükröződik) is tartalmaz. Finomtestünk több ezer nádiból és csakrából áll, amelyekből a három fő nádi, az Ida, a Pingala és a Sushumna, valamint a hét csakra, a Muladhara, a Swadhisthana, a Nabhi, az Anahata, a Vishuddhi, az Agnya és a Sahasrara.
Az Atma, az örök Lélek, a szívünkben tükröződik.
Ahogyan érzékszerveinket és motoros válaszainkat egy nagyon bonyolult ideg- és idegfonat-hálózat irányítja és kontrollálja, úgy minden embernek van egy veleszületett finomrendszere is, ami a fizikai szinten megfelel a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszernek. A csatornákból (nádik) és energiaközpontokból (csakrákból) álló finomrendszerünk bonyolult kölcsönhatásban van a testünkben és az agyunkban található ideghálózattal, gondoskodva fizikai, intellektuális, érzelmi és spirituális lényünkről. A finomrendszert egy számítógép szoftveréhez hasonlíthatjuk.
Az emberi finomrendszer ismerete már évezredekkel ezelőtt ismert volt. Az indiai szentírások felfedik, hogy Shiva isten volt az első Adiyogi (ősi jógi), aki ezt a tudást a Saptha Rishiknek (a hét bölcsnek) elhozta. Ez a hét bölcs vitte el a jóga e tudományát a világ különböző részeire. A jóga rendszere azonban Indiában találta meg a legteljesebb kifejeződését.
Bár a finomrendszerünket jól ismerték az indiai jóga hagyományokban, Shri Mataji volt az első, aki szemléltette a teljes finomrendszer komplex mechanizmusát, és azt, hogyan létezik az élő testben már a magzat méhen belüli fejlődésének korai szakaszától kezdve.
A prizmában megtörő fény egyszerű analógiáját használva Shri Mataji elmagyarázta, hogyan fejlődött évmilliók alatt az emberi agy lapos struktúrája prizmás alakúvá–, és azt, hogy ez hogyan teszi lehetővé a finom energiák komplex architektúráját, amelyek visszaverődnek és összekeverednek az összetett emberi idegrendszerben.
Egy önmegvalósult ember gyakran érzi az újszülött csecsemők kutacsainak területéről kiáramló hűvös szellőt. Shri Mataji ezt a jelenséget úgy írta le, mint Isten mindent átható szeretetenergiájának megtapasztalása, amit ő Paramchaitanyának nevezett, ami a növekedésünk korai szakaszában aktív. Gyakran látni, hogy a csecsemők egy adott ujjat szopnak, amelyet az önmegvalósult lelkek könnyen megfejtenek, mert egy adott csakra blokkjára utal. Később, a koponyacsontok elmeszesedése, az emberi ego és szuperego fejlődése révén ez a finomtudatosság visszahúzódik, és tudatunkban előtérbe kerül a körülöttünk lévő durva szintű világ, amivel elkezdünk azonosulni.
Az önmegvalósulás és a meditáció folyamatán keresztül képesek vagyunk helyreállítani finomlényünk eme ősi kapcsolatát.
